Intézményünk története

 

Az Erkel Ferenc Zeneiskola 1949. október 1-jén alakult meg, akkor még „Diósgyőr-vasgyári Zeneiskola” néven. A Vasas Szakszervezet fenntartására alapított intézmény létrehozását a település gazdag zenei hagyományai tették lehetővé.

     A 19. század utolsó három évtizedében a kohászati nagyüzemek felépülésével párhuzamosan kialakult a község művelődési élete is. A gyárigazgatóság támogatta a közművelődéshez kötődő kezdeményezéseket, így 1873-ban megalakult a Diósgyőr-vasgyári zenekar.
A zenekar fejlődése érdekében idővel szükségessé vált az utánpótlás-képzés, vagyis a zenei oktatás elindítása. A vonós hangszereken játszó zenekari tagok közül néhányan ezért – katonazenészek bevonásával –zenetanfolyamot indítottak. Ez az oktatási forma egészen a II. világháború végéig jól szolgálta a zenekari muzsikusok képzését.
A vasgyári zenetanítás csíráit a háború fojtotta el, ám a világégés múltán újra igény jelentkezett a zenei képzésre: elsősorban a zenekari tagok, a Forrai István vezette Vasas Énekkar tagjai és más, zene iránt érdeklődő szülők szerették volna gyermekeiket taníttatni. 1946-tól zongora- és hegedűoktatás kezdődött Szűcs Ilona zongora és Vancsó Dezső hegedűtanár közreműködésével, amit a szakszervezet támogatott.

A zeneoktatás iránt érdeklődő szülők szerették volna elérni, hogy a zenetanítás „hivatalos” formát kapjon. Kezdeményezésükkel a gyár vezetősége is egyetértett, így 1949 tavaszán a kohászat vezérigazgatója megbízta Szűcs Ilonát a zeneiskola megszervezésével. Az intézmény alapítását az oktatási minisztérium illetékes előadója, Czövek Erna és a Vasas Szakszervezet is támogatta, de az iskolaalapításhoz szükséges pénzügyi alapot helyben kellett megteremteni. A négy diósgyőri nagyüzem – a kohászat, a gépgyár, a nehézszerszám-gépgyár és a téglagyár – szakszervezeteinek kulturális alapjából áldoztak a zeneiskola létesítésére.
A Diósgyőr-vasgyári Zeneiskola első igazgatója Szűcs Ilona lett. Az intézmény szervezeti rendjének kialakításával Forrai István igazgatóhelyettest bízták meg, míg a felügyelő hatóság a Vasas Szakszervezet volt.

Az újonnan alapított intézmény nem kapott önálló épületet. Központja a vasgyári fiúiskolában volt, ahol egy irodahelyiség és egy kis tanterem állt a zeneiskola rendelkezésre egész nap. Ezen kívül délután néhány további helyiségben tartottak zeneórákat. A tanítás nagyobb része a vasgyári lakótelep különböző pontjain folyt: az étteremben, a zenekar próbahelyiségében, a Grómusz tánciskolában, a régi Bartók Művelődési Házban.
A zeneiskola tanári karában zongora, hegedű, szolfézs és ének szakon okleveles tanárok voltak, míg a többi hangszert vasgyári zenekar tagjai oktatták.
A zeneiskola szakmai irányítását Forrai István igazgatóhelyettes látta el az intézmény 1951-es államosításáig.
Az 1960-as évek elején a zeneiskola hatóköre a vasgyári lakótelep körzetéből egyre inkább Diósgyőrbe helyeződött át, így ott is meg kellett oldani a tanítást. Először az előképzősök kerültek a kilián-déli általános iskolába, a Vár u. 5. szám alatti klubhelyiségben zongora és szolfézs tanítás kezdődött, míg a felépült Ady Művelődési Házban hegedűtanítás indult 1961-től. Két tanévben Perecesen is volt kihelyezett zongora, szolfézs és furulya tagozat. A diósgyőri zeneoktatás helyzetének a megoldását 1973-tól a Puskás Tivadar utcai két, egykori egyházi iskola épületének a megszerzése jelentette.

Az Erkel Ferenc Zeneiskola 1994-ig két helyen, a vasgyári Kabar u. 4. szám és a diósgyőri Puskás Tivadar úti épületben működött. Ekkor az iskola tanulólétszáma meghaladta az 500 főt, az alkalmazottak száma 35 fő volt.
Az anyaiskolán kívül három kihelyezett tagozaton is folytatták a tanulók elméleti és hangszeres oktatását, nevelését: Emődön, Kondó és Varbó községekben.
1994. szeptember 1-jétől az emődi tagiskola Reményi Ede Zeneiskola néven, önálló intézményként folytatta, és jelenleg is elismert szakmai tevékenységével folytatja tevékenységét.
A kondói tagintézmény 2000-ben beolvadt az önálló parasznyai Művészetoktatási Intézmény szervezetébe.
A miskolci Erkel Ferenc Zeneiskola jelenleg egyetlen tagiskolával, a varbóival működik.

Többszöri tárgyalások után oktatási célokra a diósgyőri, Kiss tábornok u. 57. szám alatti volt bölcsőde épületét ajánlották fel, amely látszólag nem felelt meg a speciális feladatellátásnak. A fenntartó és az intézményvezetés kölcsönös kompromisszumok figyelembe vételével azonban felújította az épületet, ezzel együtt igyekezett megteremteni a legalapvetőbb működési feltételeket: a tantermek kialakítását.
     A korábbi nehézségek és problémák mellett napjainkra teljes lett a szaktanári ellátottság: kizárólag a törvényi előírásoknak megfelelő pedagógusok tanítanak az intézményben. A növendéklétszám alapján két igazgató-helyettest alkalmazhatott az iskola: Dr. Szilassy Istvánnét (zongoratanár), illetve 1994-től – Fazekas Sándorné nyugdíjazását követően – Kiss Ferencné Győry Nagy Ilonát (gordonkatanár).
Az Erkel Ferenc Zeneiskola tárgyi feltételeiben Soha nem tapasztalt fejlődés következett be az 1994 utáni időszakban: az iskola történetében évtizedek óta visszaköszönő legnagyobb problémát és nehézségét, az intézmény végleges elhelyezését az 1994/95. tanévben végre sikerült megvalósítani.
1994. november 20-án a diósgyőri Kiss tábornok 57. szám alatti épületben indulhatott az új tanév a korábbiaknál ideálisabb feltételekkel, kedvezőbb működési lehetőségekkel. Az iskola történetében először, végre egyetlen épületben történhetett a nevelő-oktató tevékenység!
A munkakörülményekben tapasztalható pozitív változások mellett az Erkel Ferenc Zeneiskola számára a legnagyobb nehézséget a mindenkori hangszerállomány helyzete jelentette, és jelenti a mai napig is.

Új hangszerek beszerzésére egyre nehezebben lehetett pénzügyi forrást teremteni. Ezért hozta létre az intézmény 1995-ben saját alapítványát „Viva la Musica Diósgyőr” néven, amelyet később közhasznú társasági bejegyzéssel törvényesített a cégbíróság. A kuratórium elnöke és tagjai egyértelműen támogatják azt a legfontosabb célkitűzést, hogy a miskolci Erkel Ferenc Zeneiskola tárgyi feltételeinek fejlesztését segítsék elő.
Az intézmény szakmai tevékenységét megalakulásától napjainkig az eredményesség, a nevelő-oktató munka hatékonyságának elismertsége jellemzi. Mindezt alátámasztják azok a szakmai vélemények, amelyekkel az iskolát mikro és makro környezetében megítélik.
Az 1980-as évekig Magyarországon az alapfokú művészetoktatást kizárólag a zeneiskolák képviselték, az egyéb művészeti ágakban szervezett, államilag támogatott képzés nem volt. Ebben az időszakban csak a zeneiskolákban szerveztek a zenét tanuló növendékek és tanárok számára szakmai találkozókat, fesztiválokat. Az intézmények kizárólag ezeken a rendezvényeken adhattak számot nevelő-oktató munkájuk színvonaláról, szakmai felkészültségükről.
A korábbi évek konkrét eredményeit az országos, megyei, városi, területi szintű rendezvények által dokumentálhatja az intézmény. A tanulmányi verseny szemlélet az 1990-es évekre tehető hazánkban. Az oklevelek egyértelműen mutatják, hogy az Erkel Ferenc Zeneiskola növendékei és tanárai milyen sikereket könyvelhettek el.
Az Erkel Ferenc Zeneiskola szinte az összes, tanulóknak és tanároknak meghirdetett zenei rendezvény és verseny rendszeres résztvevője. A mindennapi nevelő-oktató tevékenység mellett ez jelzi, hogy az intézmény hangsúlyt helyez a növendékek hangszeres tanulásához nélkülözhetetlen szereplések és fellépések biztosítására.

     Az iskola vezetősége, valamint a zeneiskola összes dolgozója kötelességének érezte, hogy további működése és szakmai fejlődése érdekében mindennapi tevékenységét minőségorientáltan végezze. Ennek bizonyítására – országos és megyei precedenst mutatva – vettek részt az önálló zeneiskola intézménytípusaként a Comenius 2000 Minőségbiztosítási és Minőségfejlesztési Programban, amelyet az Oktatási Minisztérium támogatott. A csoportos intézményi modell egyik tagjaként az Erkel zeneiskola képviseltette magát – az akkor még érdekességnek számító – speciális feladatellátásával.

A többi alapfokú művészetoktatási intézményhez hasonlóan, az Erkel Ferenc Zeneiskolában is 2000. szeptember 1-jétől vezették be az intézmény pedagógiai programját és helyi tanterveit, amely a közép és hosszabb távú szakmai pedagógiai célkitűzéseket, elképzeléseket tartalmazza.
Ugyancsak 2004 szeptemberében vezették be az intézmény Minőségirányítási Programját, amelyben részletesen fogalmazza meg a zeneiskola minőségpolitikáját, részletesen kifejtve küldetését, jövőképét, minőségi céljait, valamint oktatói programjainak tervezését, ellenőrzését, értékelését, az iskola humán erőforrásainak és partnerkapcsolatainak működtetését.